A kanadai sarkvidék éghajlatának melegedése és nedvesebbé válása komoly gondokat fog okozni a térségben fészkelő sarkvidéki madarak számára, állítja az a kanadai kutatócsoport, amely 7 ezer napot töltött a madarak megfigyelésével.
A sarkvidéki éghajlatú területeken egyetlen hónapban sem emelkedik fagypont fölé a hőmérséklet és a hideg levegő miatt a csapadék is nagyon kevés.
A sarkvidéki madarak egyedül álló módon alkalmazkodtak ehhez a hideg, száraz időjáráshoz. A hőmérséklet emelkedésével több vihar alakulhat ki a térségben, gyakoribbá válnak a ködös napok, eső, fagyott eső, havazás is többször fordul majd elő és az erős szél sem számít majd ritkaságnak.
Az éghajlat megváltozása, Mark Mallory biológus szerint együtt jár majd a madarak pusztulásával. Ennek az az oka, hogy a fészkelő hely közelében tömegesen élő madarak a ködös időben a rossz látási feltételek miatt gyakrabban ütköznek majd egymásnak vagy a sziklafalnak. Így vagy a tengerbe esnek és megfulladnak, vagy medvék táplálékaként végzik. A halandóságot növeli a hőstressz és a melegedő éghajlat miatt a térségben megjelenő szúnyogok által okozott vérveszteség.
A biológus megállapításait kutatásaira alapozza, amelyeket az északi sirályhojszákkal végzett. Az északi sirályhojszák életét figyelve a ködös napok az egész madárkolónia életét megnehezítik. Ködös idő után mindig sok madarat találtak a jégtáblákon élve, de törött szárnnyal. Ezek a madarak rendkívül ügyesen repülnek, de ha a látástávolság egy-két méterrel lecsökken az már komoly gondokat okoz, és a madarak gyakran egymásnak repülnek.
A sirályhojszák szárnyfesztávolsága elérheti a 100-117 centimétert is.
