A pocoknyúl is jelzi a klímaváltozást

Egy tanulmány szerint, amely a Global Change Biology című folyóiratban jelent meg, az amerikai pocoknyúl az elmúlt évtized során rohamosan veszített egyedszámából, miközben egyre kisebb területre szorul vissza.

A kutatás során megvizsgálták a pocoknyulak elterjedését az elmúlt 110 évre visszamenően, és a regionális klímaadatokat is feldolgozták. Az eredmények szerint az amerikai pocoknyúl egyre gyorsabban szorul ki az Amerika nyugati felén húzódó hegyvidéki területektől, és a fajpusztulás az utóbbi 10-11 évben közel ötszörösére gyorsult. A kihalási epizódok főként azokon a területeken játszottak le, ahol a kevesebb csapadék mellett szélsőséges hőmérsékleti értékeket tapasztaltak.

Az amerikai pocoknyúl egy apró termetű rágcsáló, a házinyúl rokona, amely elsősorban az Észak-Amerika nyugati területein fellelhető sziklás hegyvidékeken és lávafolyásokon él 2500-4000 méteres magasságban. Sűrű, selymes bundája révén jól alkalmazkodott a hideg éghajlathoz, és rendkívül érzékeny a klímában bekövetkező változásokra (25 fok felett már nem él meg). Noha egyes fajok melegebb viszonyok mellett és kisebb magasságokban is előfordulnak, az emelkedő hőmérsékletek tömeges pusztulásukhoz vezethet, amennyiben nem találnak búvóhelyet. A melegebb klíma ugyanis megnöveli a betegségekre való hajlamot, a hőstresszt és könnyebb célpontjává válnak a ragadozóknak is.

A kutatók azt figyelték meg, hogy a pocoknyúl-populációk az elmúlt mintegy 10 év során egyre nagyobb számban vándoroltak nagyobb magasságokba. Míg a 20. századot tekintve 10 évente mintegy 13 méteres elmozdulást volt megfigyelhető, a 21. században eddig már közel 150 méterrel helyezték magasabbra életterüket. Ráadásul a kihalás is felgyorsult: míg a 20. század során átlagosan 11 évente tűntek el egész populációk, 1999 óta ez már alig 2 évente megtörténik.

A kutatókat ez azonban nem lepte meg, hiszen azokon a területeken, ahonnan eltűntek a pocoknyulak, szélsőségessé vált az éghajlat. A nyári időszakban átlagosan 4,5 fokkal volt melegebb, mint ahol az egyedek fennmaradtak, ugyanakkor a tél folyamán gyakran süllyedt -20 fok alá a hőmérséklet, miután eltűnt a hőszigetelőként működő hótakaró. Ezeken a területeken ugyanis a csapadék is jelentősen lecsökkent, kb. csak feleannyi csapadékos napot regisztráltak.

Számos állatfajjal ellentétben a pocoknyulak túlélésének egyedüli gátja az éghajlat lehet, rájuk ugyanis nem vadásznak, és az életterüket sem korlátozza közvetlenül az emberi tevékenység (pl. erdőirtások révén). Így ők jó indikátorai lehetnek annak, hogy az éghajlat változásai hogyan befolyásolják bolygónk vadvilágát. Eltűnésük pedig hatással lehet a velük táplálkozó madarakra és emlősökre is.

Hírek, érdekességek

Figyelem! Egy órával hosszabb a nap
Ahogyan azt már évtizedek alatt megszokhattuk, október utolsó vasárnapjára virradó hajnalban hazánkban is kezdetét veszi a téli időszámítás. Emiatt az elkövetkező napokban átmenetileg felborulhat a bioritmusunk.
Rendkívül csapadékos volt a július
Az idei július az átlagosnál jóval csapadékosabb volt. Az ICI Interaktív Meteorológia mérései szerint országos területi átlagban közel kétszer, helyenként pedig több mint háromszor annyi eső esett, mint amennyi ilyenkor szokott.
Özönvíz sújtotta Zala megyét
A kedd este érkezett markáns hidegfront nem fukarkodott a csapadékkal: a Dunántúl egyes részeire pár óra alatt két teljes havi eső zúdult le!
Országos eső indult szerda délután
2014. július 30-án szerdán markáns kettősfront érte el hazánk térségét. A zivatarok várhatóan országszerte jelen lesznek egészen péntekig. Az extrém időjárásnak extrém élettani hatásai vannak. Cikkünk humánmeteorológiai tartommal olvasható.