A tundra területek a Föld teljes felszínének közel 15%-át, Kanadának mintegy 30%-át teszik ki. A kutatások szerint ezen tundra területek gyors ütemben melegednek, és a vártnál nagyobb mennyiségű üvegházgázt bocsátanak ki. A szakemberek jelentős változásokat tapasztaltak az utóbbi három évtizedben az arktikus terülteket borító növényállományban, és ennek következtében a gázkibocsátásban is.
Az 1970-es évek óta a tundra térségben a hőmérséklet 10 évente 1 fokkal növekedett. Az 1990-es évek eleje óta pedig szinte minden nyár rekord meleget hozott.
A megemelkedett hőmérséklet hatására észak felé tolódik a vegetáció, és nagyobb méretű növények kezdik felváltani a tundrán megszokott apró zuzmókat, füveket és kisebb cserjéket. A dúsabb növénytakaró elterjedése az albedó megváltozását jelenti, zöldebbé válik a térség, ezáltal több sugárzási hőt nyel el. A megváltozott növényzet a korábban feltételezettnél sokkal több üvegházhatású nitrogén-oxidot és metángázt bocsát ki. Ez a tendencia módosítja az északi sarkvidék üvegházgáz mérlegét, globális hatásokat is kiváltva.
Kutatók szerint egy további veszélyt is magában hordoz a permafroszt területek melegedése, hiszen az olvadás hatására a korábban fagyott tározókból nagy mennyiségű szén és metán kerülhet a légkörbe, tovább fokozva a globális felmelegedést.
