Hacsak nincs több fokkal az ilyenkor szokásos átlag felett a havi középhőmérséklet, akkor novemberre már a legtöbb, a Kárpát-medencében fészkelő költöző madár elhagyja térségünket, és melegebb idő reményében délre repül, hogy ott vészelje át a fagyokat, a hideg időjárást. Akadnak azonban fajok, melyek a téli időszakban is nálunk maradnak, és itt próbálják kihúzni a telet. Élelmet, magvakat, rovarokat keresnek, de az ember is segíthet nekik azzal, hogy madáretetőkben élelmet helyez ki számukra.
Egy időjárási szempontból átlagosnak mondható évben november második felétől (amikor már gyakoriakká válnak a fagyok) célszerű elkezdeni az etetést. Legtöbbször cinkét, verebet, rigóféléket találunk az etetőházakban, de a pintyek, a meggyvágó és a tengelic is viszonylag gyakori vendég.
Ha a kihelyezett madáretetőben folyamatosan napraforgómagot találnak a madarak, könnyen "odaszoknak" a helyre, rendszeresen visszajárnak, sőt, egyre több madarat csábíthatunk a kertünkbe. A magokat reggel vagy délután szórjuk ki, és eleinte csak keveset, majd a egyre többet-többet, ahogy a minket látogató vendégek száma is növekszik. A fekete rigó és a vörösbegy szereti a főtt sárgarépát, krumplit, a pintyfélék pedig a kölesnek és a búzának is örülnek. A cinkéket ezen kívül könnyen visszacsábíthatjuk szalonnabőrrel és dióbéllel. A sózott szalonnát és a kenyérbelet azonban inkább ne adjuk oda nekik, betegséget kaphatnak tőlük. Arra is figyeljünk, hogy a madarak könnyen "elkényelmesednek", kis kedvenceink leszoknak arról, hogy önmaguk keressenek élelmet, így azzal teszünk jót, ha egészen tél végéig folytatjuk az etetést.
Ha lelkiismeretesen végezzük a madáretetést, és folyamatosan gondoskodunk arról, hogy elég élelem legyen előttük, akkor heteken keresztül gyönyörködhetünk a szép madarak látványában.
