A permafroszt alatt a sarkvidéki tájak talajfelszín közelében fekvő állandóan fagyott, akár több méter vastag talajrétegét értjük. Legnagyobb területen Oroszországban, Kanadában, Alaszkában, Skandináviában és Finnországban található meg. A globális felmelegedés felgyorsította a permafroszt olvadását számos területen, így az eddig a talajban kötött állapotban lévő széndioxid és metán a légkörbe kerül. Mind a két gáz a legjelentősebb üvegházhatású gázok közé tartozik.
Ahogy a Föld időjárása egyre melegebbé válik, úgy szabadul fel egyre több széndioxid és metán, úgy járulnak hozzá egyre nagyobb mértékben az üvegházhatás fokozódásához, ezáltal a felmelegedés fokozódásához is - állítják a kutatásban résztvevő tudósok. Hatalmas mennyiségű szenet tárolnak ezek a sarkköri, sarkvidéki talajok, ami ha a légkörbe kerül, jelentős kockázatokat hordoz - mondta Pep Canadell a kutatás vezetője. Canadell szerint a kutatás során egyértelművé vált, hogy a permafrosztban tárolt szén mennyiségét korábban durván alulbecsülték.
Canadell elmondta, hogy egy, a permafroszttal kapcsolatos négyéves kutatás eredményei, és az Orosz Tudományos Akadémia mindezidáig nem publikált adatai is segítségükre voltak, hogy újragondolják a talajban lekötött szén mennyiségét. Az előrejelzések szerint a 21. század végére majdnem az összes felszín közeli permafroszt réteg elolvad majd, így jelentős mennyiségű üvegházgáz kerül majd a légkörbe. A kutatásvezető szerint, ha csak a permafroszt 10 %-a olvad fel, az a jelenlegi 380-390 ppm-es légköri széndioxid koncentrációt további 80 ppm-el növelheti meg. Ez tulajdonképpen megegyezik azzal, ha 0,7 fokkal nőne a Földön az átlaghőmérséklet. Összehasonlításképp, az elmúlt száz évben pontosan ugyanennyivel nőttek átlagosan a hőmérsékleti értékek, továbbá klímamodellek 2100-ra 1,8-4 fok közötti hőmérsékletemelkedést jeleznek előre.
