A klímaváltozás okozta tengerszint emelkedés miatt, 2050-re a Csendes-óceán Ázsiához közeli szigetein közel 75 millió ember kényszerülhet rá, hogy elhagyja az otthonát.
Barry Coates, az Oxfam új-zélandi igazgatója szerint az éghajlatváltozás kihatással lehet a csendes-óceáni térség anyagi helyzetére, illetve befolyásolhatja a térség fejlődését is. Az azonnali cselekvés hiányban a szegényebb országokban a fejlődést felváltja a folyamatos gazdasági hanyatlás.
A korallzátonyok és az olyan kis szigeteket mint amilyen Tuvalu, Kiribati és a Marshall-szigetek kiváltképp sérülékenyek. Ezen szigetek területének nagy része olyan egyedülálló korall-atollokon helyezkedik el, amelyek gyakran csak két-három méterrel emelkednek a tengerszint fölé. Koroll-atolloknak nevezik a korallzátonyokból felépülő, gyűrű alakú szigeteket vagy szigetcsoportokat, amelyek a tengeri vulkánok körül keletkeznek.
A klímaváltozás várható következményei között szerepelnek az egyre hevesebb viharok, az egyre erősebb trópusi ciklonok, a talaj erózió és a tengerpartok pusztulása. A tudósok olyan egészségügyi kockázatoktól is tartanak mint a malária vagy a trópusi náthaláz elterjedése.
Ha a gazdag, fejlett országok, mint amilyen Ausztrália és Új-Zéland is, nem tesznek sürgős lépéseket az üvegházhatású gázkibocsátás mérséklésére, számos csendes-óceáni sziget lakhatatlanná válik.
A gazdaságilag fejlett országoknak 2020-ra legkevesebb 40 százalékkal, 2050-re pedig legalább 95 százalékkal kellene csökkenteniük károsanyag-kibocsátásukat, hogy a katasztrofális klímaváltozás elkerülhető legyen. Az Oxfam becslése szerint ehhez az országoknak évente 150 milliárd dollár ráfordításra lenne szükségük.
A cikkajánló kép forrása: abcnews.go.com
