2020. február 28., Ákos, Bátor

Aggályos dolgok vetődtek fel a környezetvédelemben


ICI Interaktív Zrt. - 2012. február 21., kedd, 13:21





A széndioxid-kvótakereskedelem témájában számos tanulmánnyal találkozhatunk a különböző médiumokban. Most honlapunkon adunk helyet két, a környezetvédelemmel is foglalkozó olvasónk tanulmányának.

 

A fenntarthatóságért való küzdelem nem altruista cselekvések sorozata, sokkal inkább szükségszerű intézkedések láncolata. Az emberi önérdekkövetés és rövidlátóság megléte csak úgy, mint minden területen, a környezetvédelemnél is zsákutcába vezet. Jogosan tesszük fel ezért a kérdést, hogy mindaz, amit észlelünk, miért nem zavar minket? Miért hagyjuk, hogy a politikai vezetők és energiára éhes multinacionális vállalatok játékszerei legyünk? Áldozatok vagyunk vagy cinkostársak?

Az elmúlt évszázadban a környezet bebizonyította, hogy radikális szemléletváltás nélkül nem vagyunk képesek élhető körülmények között tartani Földünket. A világ vezetői ennek fényében közös célkitűzésként megfogalmazták a közös cselekvések sorozatának szükségességét. A cél magasztos, az erőfeszítés elszomorító.

 

A helyzet Kiotó után, napjainkban

1.0 Napjaink egyik legkritikusabb kérdése, hogy az emberiség meddig terhelheti tovább a Földünket szélsőséges következmények nélkül, vagyis mi a bolygónk „tűrőképessége”, amin túl, már egy irreverzibilis állapotról kell beszélnünk. Egy biztos, amíg a népességnövekedés, az energiafogyasztás, a szennyező anyagok kibocsátása és a természeti erőforrások kitermelése exponenciális trendet írnak le egy zárt rendszeren (bioszférán) belül, addig egyértelműen fenntarthatatlan állapotról vagyunk kénytelenek beszélni, ahol veszélyeztetjük a jövő generáció számára elérhető javakat. Az életet, az egyensúlyt a negatív visszacsatolások bonyolult rendszerei tartják fenn és őrzik meg. Ezzel szemben az exponenciális növekedés pozitív visszacsatolásos folyamat, mely robbanáshoz, megsemmisüléshez vezet.

Földünkön évente hozzávetőleg 30.000 m. tonna szén-dioxidot termel az emberiség. Ennek a hatalmas, környezet romboló CO2 mennyiségnek a csökkentésére született meg 1997-ben a Kiotói jegyzőkönyv. A mai napig 125 állam (köztük az összes EU tagállam) ratifikálta a jegyzőkönyvben foglaltakat. Ez megfelel a Fölön kibocsátott szén-dioxid mennyiség egyharmadának. A fennmaradó kétharmadot vagy az egyezményt alá nem író országok bocsátották ki, vagy olyan nemzetek (Pl.: USA) akik ugyan elfogadták a Kiotói alapelveket, de nem ratifikálták őket. A megállapodás hatályba lépéséhez az 1990-es kibocsátás legalább 55 százalékáért felelős országok ratifikálása kellett, de a jegyzőkönyvhöz eddig csatlakozott 125 állam a globális felmelegedésben vétkes gázok alig 44,3 százalékát állította elő. Oroszország 2004-re állt készen, hogy ratifikálja a Jegyzőkönyvet.

Oroszországra a kibocsátás 17,4 százaléka jutott 1990-ben, így ratifikálásával megmentette a megállapodást, miután az Egyesült Államok 2001-ben visszalépett a szerződéstől. A Jegyzőkönyvet ratifikáló országok kötelezettséget vállaltak arra, hogy a bázis évhez képest (egyeseknél 1990, a volt szocialista országoknál más, pl. Magyarországnál 1985-87-es kibocsátáshoz képest) 2008-2012 között átlagosan 5,2%-kal csökkentik az ÜHG-k kibocsátását, amin belül az Európai Unió eredeti 15 tagállama 8%-os csökkentést vállalt. A redukálás mértéke tagországonként más, így például Magyarországnak egy 6%-os csökkentés van előirányozva, míg Németországnak -21%-os kibocsátás mérséklést kell véghezvinnie. Vannak azonban olyan országok, akiknek nem kell csökkenteniük a kibocsátásukat, sőt növelhetik azt, így lehetséges, hogy Görögország és Portugália 25% illetve 27%-kal növelhetik az üvegházhatású gázok kibocsátását. A megállapodás lehetővé teszi, hogy a résztvevő felek a károsanyag kibocsátás visszaszorítás költségeinek minimalizálásának érdekében egységesített intézkedéseket tegyenek. Ha tehát egy ország ÜHG-k kibocsátást saját határain kívül alacsonyabb költséggel tudja elhárítani, mint ha azt a nemzetgazdaságában tenné, akkor meghatározott feltételek mellett lehetőség nyílik rá és a megtakarítást saját magának számíttathatja be. Ezeket a lehetőségeket nevezzük Kiotói rugalmassági mechanizmusoknak. A jegyzőkönyv 17. cikke mutatja be a három innovatív piaci mechanizmust, melyek közül kettő projekt alapú (CDM, JI) egy pedig cap-and-trade rendszerű (IET).

2.0 Az Együttes Végrehajtás (Joint Implementation) esetén a Jegyzőkönyv B. Függelékében szereplő ország emisszió-csökkentési projektjét megvalósíthatja szintén egy a B. Függelékben jegyzett ország területén. A projektben a beruházó ország és a kedvezményezett ország (ahol végrehajtják) valamilyen közösen kialkudott arányban megegyeznek az elhárítás arányáról. Ily módon a „befogadó” ország az elért környezeti haszon meghatározott részével fizet, azaz ebben az esetben közvetetten egy kibocsájtás-csökkentés áruba bocsájtása valósul meg. Fontos megemlíteni, hogy a Jegyzőkönyvben rögzített követelmények kimondják, hogy az említett tranzakció típus csak kiegészítése lehet a rezidensszennyezés-csökkentésnek. A Tiszta Fejlesztési Mechanizmus (CDM) kifejezetten azt a célt szolgálja, hogy a gazdasági fejlődés különböző szintjein álló, a kereskedelemben résztvevő országok között teremtsen kapcsolatot. Ezáltal a fejlett iparral rendelkező fél képes lesz teljesíteni a kötelezettségvállalást, míg az alacsonyabb szinttel rendelkező lehetőséget kap arra, hogy fejlett technológiával bíró projekteknek adjon otthont. A gyakorlatban ez a kereskedelem a Kiotói jegyzőkönyv B. mellékletében szereplő (fejlett iparral rendelkező országok) és a B. mellékletben nem szereplő (fejlődő országok) felek között zajlik. A 12. cikk (3) bekezdése szerint a projektjeiket a CDM-en keresztül a finanszírozó országok krediteket kapnak a hitelesített kibocsátás-csökkentési egységekért az említett projektek alapján, amennyiben a fogadó országok számára előnyök keletkeznek. Továbbá a fejlett fél vállalja, hogy a nyereség egy részével a fejlődő partner klímavédelmi törekvéseit támogatja. A Nemzetközi Kibocsátás Kereskedelem (IET) a harmadik rugalmassági mechanizmus, ami nem projekt, hanem cap-and-trade alapú. Eme mechanizmus keretei között a Jegyzőkönyvet ratifikáló országoknak lehetősége nyílik arra, hogy részt vegyenek a kibocsátás kereskedelemben. Nagy előnye a rendszernek, hogy piacot biztosít és csökkenti az emisszió-csökkentések költségeit azon kereskedelmi partnerek számára, akiknek a szennyezés-elhárítási határköltségük alacsonyabb. Így ők eladóként léphetnek fel a piacon, ahol a keresleti oldalt azon felek alkotják, akiknek ez az indikátor (elhárítási határköltség [MAC]) magasabb. A Jegyzőkönyvben rögzített követelmények azonban kimondják, hogy a vásárolt jogok csak kiegészítői lehetnek a rezidensszennyezés-csökkentésnek.

A fent említett rugalmassági mechanizmusok tipikus példái a felszínességnek. A közös célt meghatározó ország vezetői kiskapukat teremtettek, ugyanis a nagy energia intenzív iparágak kiszervezésével papíron csökkenteni tudták a károsanyag kibocsátásukat. Könnyen belátható, hogy mindez csupán „kozmetika”. Így lehetséges, hogy az EU 2020-ra az előirányzott 20%-kos csökkentésből már 2012-re 15,5%-kos csökkentésnél tart és reális célkitűzésként adja elő végső célkitűzését. Ha jobban szemügyre vesszüka helyzetet, akkor beláthatjuk, hogy a nem termelés magában foglalja az importszükségességet. Így lehetséges, hogy 2003 óta Kína például megduplázta, míg India 60%-kal növelte kibocsátását.

2011 Decemberében volt a legutóbbi klíma konferencia Durban városában, ahol a 194 ENSZ tagország majd mindegyike képviseltette magát. Egyértelművé vált, hogy két táborra szakadtak az országok. Az EU és a kisebb alacsonyan fekvő sziget országok képviselik a radikálisabb vonalat. Céljuk, hogy a hatalmas kibocsátással bíró országok vállaljanak a Kiotói jegyzőkönyvben foglaltakon túl extra csökkentéseket, ezzel felgyorsítva az eredeti ütemtervet. Ezzel szemben az ellen tábor: Japán, Kína, India, Kanada, Oroszország és az USA együttes álláspontja, hogy megfontoltan a válságra való tekintettel lassabb ütemű klímavédelmi programra van szükség. A közös cél, hogy ebben az évtizedben az átlaghőmérséklet ne legyen 2 Celsius foknál többel magasabb, mint az ipari forradalom előtt.

 

Egy másik megoldás lehet…

Véleményünk szerint a fent leírt rendszer sokrétű, kifinomult és jelentős nemzetközi összefogást igénylő. Ugyanakkor a gazdasági élet területein megjelent már egyszerűbb és általunk hatékonyabbnak tartott szabályozási módszer. Az eddigiek alapján tehát megállapíthatjuk, hogy rendszer országainak összesített kibocsátási mértéke nem a leghatékonyabb csökkentési ütem, hanem a maximálisan kihasználható keret mentén alakul. Valóban ez a jövő megoldása? Egy egyszerű példa: Németország egy időben úgy csökkentette az országában keletkezett szemét / hulladék mértékét, hogy Magyarországon rakta le kamionok százaival idehordott szemetét. Kevesebb lett ettől az összes szemét?

Jogos a kérdés? Ha a kibocsátott értéket is adó - valamint a kvóta feleteti értékeket szignifikánsan emelkedő mértékű különadó sújtaná, mennyivel csökkenne gyorsabban az „összes kibocsátás” mértéke? Franciaország és Németország is indítványozta 2010 során a karbon adó bevezetését. Legfőbb érveik az éghajlatvédelmi szempontok, illetve a lakosság magatartásának megváltoztatását célzó szándék voltak. A bírálók szerint azonban csak a következő költségvetés korrigálásához szükséges extra bevételek vezérelték az országokat. Továbbá többen aggályosnak tartották a klímaváltozás protekcionista eszközökkel való szabályozását. Ezen bírálók szerint a piaci működéssel ellentétes a karbon adó bevezetése.

Emellett évről – évre csökkenteni lehetne a kvóta mértékét is. Gondoljunk a gépkocsik káros anyag kibocsátási normájának csökkenő tendenciájára. ( Mit szólna az Unió, ha az egyik kis fogyasztású és tiszta kocsi tulajdonosa eladná a saját átlag alatti kibocsátását egy másik, mondjuk egy V8 – as motorral közlekedő autóstársnak? ) Megjegyzendő továbbá ennél a példánál még, hogy az autó gyárak komoly extra adókat kötelesek fizetni, hogyha szembe mennek a sztenderdekkel és nagy káros anyag kibocsátású gépjárműveket gyártanak.

Ugyanakkor a befolyt adó összegét címkézve csak a további megújuló energia források és károsanyag csökkentő megoldások finanszírozására / támogatására lehetne fordítani…. Ez lenne az igazi szemléletváltás. Az állam és a hatóságok szerepe egyfajta szabályzó szereppé válna, alakulna át. Rendszeres időközönként, független mérésekből álló kontrollal pedig finom hangolni lehet a folyamatokat, egyben kiszámíthatóvá és tervezhetővé tenné az ilyen irányú beruházások megtérülését. Elképesztően nagyok lettek napjainkra az országok közötti különbségek a megújuló energia tekintetében. Svédország deklarálta, hogy az évtized végére nem szorul majd fosszilis energia importra. Németországban hihetetlen mértékben nőtt a solar panelek száma és a szélerőmű parkok is jelentős, megkerülhetetlen kérdéssé váltak.

Mindnyájan megéltük, hallottuk a 2011. márciusi Japánban történt eseményeket. Látható és érthető, hogy bármennyire is elővigyázatosak vagyunk, a veszély és a katasztrófa esélye nem elhanyagolható. Talán ez az utolsó pillanat, amikor még saját kezünkben van a jövőnk. A saját és gyerekeink, unokáink jövője a tét. Ne szúrjuk el.

Halász Ádám

BCE/GTK/ Gazdálkodási és Menedzsment alapképzés/ Környezet Menedzsment szakirány

Kéri András

Autonomous University of Barcelona/ MA in Business and Distribution

 

 

 




A hét képe

Napfelkelte Galyatetőn

A hidegpárna felett szikrázóan süt a nap

Humánmeteorológia®

Élettanilag igen megterhelő időszak veszi kezdetét kedden, egy kettősfront éri el térségünket, ami napokon keresztül örvénylik majd felettünk. Hatására a hideg- és a melegfrontra érzékenyek nehéz napok elé néznek, mégis a szív- és érrendszeri betegeknek kell majd fokozottan készülniük a következő napokban. Humánmeteorológia.

Segített a Meteo Klinika!

Segített a Meteo Klinika!

Segített a Meteo Klinika!

Segített a Meteo Klinika!

Segített a Meteo Klinika!

Segített a Meteo Klinika!

Az oldalnak nem sikerült a Flash tartalmat betölteni erre a helyre. Lehetséges hogy az Ön böngészője nem képes lejátszani Flash tartalmat. Amennyiben a hiba nem az Ön böngészőjében van, úgy a probléma elhárításáig kérjük szíves türelmét.

Széchenyi 2020

Új Magyarország Fejlesztési Terv

Új Széchenyi Terv

Magyarország megújul

Energiatudatos Vállalat