Az elmúlt évtizedekben ugrásszerűen megnőtt a szezonális allergiában és asztmában szenvedők száma. Habár ehhez nagymértékben hozzájárul a modern életvitel és az ebből fakadóan erősen szennyezett levegő azáltal, hogy szervezetünk érzékenyebbé válik a levegőben szálló allergén anyagokra, kutatások szerint a klímaváltozásnak is döntő szerepe lehet a folyamatban. A magasabb hőmérsékletek és a CO2-koncentráció hatására a növények korábban és tovább virágzanak, azaz megnyúlik a vegetációs időszak, így több pollent juttatnak a levegőbe.
Egyre többen szenvednek pollenallergiától
A tavasz korai érkezéséhez az állatoknak is alkalmazkodniuk kell, hiszen aki hamarabb kap észbe, több táplálékhoz jut, így nagyobb esélye van az életben maradásra és az utódnemzésre. Végeredményben az egész populáció genetikai állománya megváltozhat.
Az XX. század eleje óta számos élőlény (pl. egerek, mókusok) esetében megfigyelték az élőhely eltolódását. Ezek az állatok nagyobb tengerszint feletti magasságokba vagy magasabb földrajzi szélességekre kényszerültek az iparosodás kezdete óta. Hasonlóképp, az Északi-sarkon élő jegesmedvék természetes élőhelye is veszélybe került a jégsapkák olvadásával.
Ezzel egyidejűleg, a felmelegedés ideális feltételeket teremt az északi-sarkvidéki flóra számára. Korábban ugyanis az itt megtelepedett növényzet az év nagy részében jég alatt volt, napjainkban azonban már korábban érkezik a tavasz. Kutatók az ősi mintákhoz képest a mai talajokban lényegesen magasabb mennyiségben találtak a fotoszintézishez szükséges klorofillt, ami azt mutatja, hogy a sarkvidéki terület biológiailag aktívabbá vált az utóbbi évtizedekben.
Az elmúlt néhány évtized során több mint 100 tó tűnt el az Északi-sarkvidék térségéből, ami azt az elképzelést látszik alátámasztani, miszerint a klímaváltozás erőteljesebben érinti majd a poláris területeket. Feltételezések szerint a vizek eltűnésének hátterében a tavak alatt elhelyezkedő permafroszt (állandóan fagyos) területek kiolvadása állhat. Az egyébként normál esetben fagyott talaj olvadásával a víz már könnyen beszivároghat a talajba, ami a tó kiszáradását eredményezi. A tó eltűnésével az ott élő ökoszisztémák is veszélybe kerülnek.
Állandóan fagyott, permafroszt terület
A permafroszt területek olvadása egyúttal a felszín egyenetlen megsüllyedését is eredményezheti, ami megrongálhatja az épületeket, az autóuatak és vasúti pályákat. Az olvadás földcsuszamlásokhoz vagy sziklaomlásokhoz is vezethet, de akár a jégbe zárt, rég elfeledett betegségek is felüthetik újra a fejüket, ahogy ősi emberi tetemek kerülnek felszínre.
Az elmúlt 100 év alatt az Alpok és más hegyláncok esetében folyamatos növekedés tapasztalható a tetejüket borító gleccserek olvadása miatt. Ezek a jégmezők évezredekig hatalmas súlyukkal nehezedtek a hegységek felszínére, visszaszorulásukkal azonban a nyomóerő csökken, és a felszín megemelkedik.
A felmelegedés nagymértékben hozzájárulhat a pusztító erdő- és bozóttüzek gyakoribb kialakuláshoz is. A tüzek amellett, hogy gyakrabban pattanhatnak ki a jövőben, egyúttal hosszabb ideig is fennmaradhatnak.
Az athéni erdőtűz 2009-ben
A felmelegedés nemcsak bolygónk felszínén, de az űrben is érezteti hatását. Több ezer kilométer magasságban légkörünk már igen ritka, azonban a különböző molekulák még így is észrevehetően lassítják a műholdakat, ami miatt a mérnököknek időről időre vissza kell állítaniuk őket eredeti pályájukra. A légkör alsó rétegeiben a CO2-molekulák ütközése során a felesleges energia hő formájában távozik, felmelegítve a környező levegőt, míg a magasabb, ritkább rétegekben kevesebb az ütközés, és a molekulák energiája kisugárzódik, lehűtve a környezetet. Ha több a CO2 a felsőbb légkörben, erősebb a hűtőhatás, a részecskék mozgékonysága nés a sűrűség csökken, és így a levegő kisebb súrlódást fejt ki, kevésbé lassítva a műholdakat.
