A magas nyomású légköri képződmények (anticiklonok) gyakran a szép, felhőtlen időért felelősek, ezek területén ugyanis leszálló légmozgás uralkodik. Miközben a levegő a föld felé áramlik, kiszárad, felmelegszik, a vízcseppek elpárolognak, és a felhők feloszlanak. Ez a mechanizmus júniusban káprázatos formában nyilvánult meg Tasmania partjainál.
forrás: http://earthobservatory.nasa.gov
A felvételt a NASA Aqua műholdja készítette június 5-én. A nedves, óceáni légtömegben stratocumulus felhőzet borította az eget, amelybe a rendezett, leszálló légáramlatok egy ovális , mintegy 1000 km széles „lyukat" vágtak.
A meteorológiai analízis szerint a lyuk alakja megfelelt a térségben kialakult magas nyomású képződménynek (melynek középpontjában a légnyomás 1040 hPa volt - az átlagos tengerszinti nyomás 1013,25 hPa), középpontja azonban mintegy 100 km-rel keletebbre volt az anticiklon középpontjához képest. (Ez a kelet-nyugati eltolódás a magasabb és az alsóbb légrétegek között egyébként általános a légköri képződmények esetében.)
Egy másik felvételen páratlan szépségű hullámfelhőket örökítettek meg a világűrből az Indiai-óceán déli medencéjében. A március 25-én készült felvételen az Ile aux Cochons sziget (a Crozet szigetcsoport egyik tagja) mögött képződtek a hullámfelhők. A vulkanikus szárazulaton található azonos nevű vulkán mintegy 800 méterrel magasodik a tengerszint fölé, és ez már elegendő ahhoz, hogy befolyásolja a légáramlás útját. A hegy mögött a levegő szinuszos hullámzásba kezd: a feláramlás helyén a hullám csúcsán ún. lencsefelhők képződnek, míg a leáramlás területén a felhőoszlató hatás miatt kiderül az ég.
forrás: http://earthobservatory.nasa.gov
