Közel 33 ezer négyzetkilométeres felületével a Tanganyika-tó a világ második legnagyobb édesvízi tava, és maximális 1470 méteres mélységével a szibériai Bajkál-tó után egyúttal a legmélyebb állóvíz is. Közép-Afrikában, a Nagy Hasadékvölgy nyugati ágában helyezkedik el.
A kutatások során a tó üledékmintáit analizálták, amelyek segítségével 1500 évre visszamenőleg tudták rekonstruálni a víz felszínhőmérsékletének alakulását. A vizsgálatokból kiderült, hogy soha nem volt olyan meleg a vízfelszín, mint napjainkban. A legnagyobb hőmérséklet-változás pedig a 20. századra tehető, ami az ökoszisztémára is kihat. A felszíni átlaghőmérséklet jelenleg 26 Celsius fok.
A Tanganyika-tó a világ egyik leggazdagabb ökoszisztémával rendelkező édesvízi tava. Az állatfajok többsége, köztük a szardínia a felső 100 méteres rétegben él. 100 méter alatt a víz egyre kevesebb oxigént tartalmaz, egy bizonyos mélység után pedig már egyáltalán nincs benne oxigén. A tó ezen két rétegének keveredése a szél függvénye. A szél felkavarja vizet, ezzel a felszín felé mozdulnak a tápláléklánc alján álló algák számára nélkülözhetetlen tápanyagokat tartalmazó mélyebben fekvő víztömegek. A felmelegedéssel azonban ez az átkeveredés egyre veszít intenzitásából, sőt egyre élesebbé válik a hidegebb és melegebb rétegek közti sűrűségkülönbség is. Így egyre esősebb szelek kellenek ahhoz, hogy tápanyag szállítódjon a felszín felé.
Mindez az emberekre is hatással van, hiszen közel 10 millió afrikai számára az elsődleges fehérjeforrást a Tanganyika-tóból származó halak jelentik, megélhetésüket pedig a halászat biztosítja. Másrészről, a tó fedezi friss ivóvízigényüket is. A következmények tehát drámaiak lehetnek.