Brit tudósok hollandiai megfigyelésekre alapozva azt állítják, hogy a katicabogarak bizonyos fajai háttérbe szorulhatnak más egyedekkel szemben.

Hollandiában, ahol a vizsgálatokat végezték, alapvetően kétféle katicabogarat különböztetnek meg: az egyik, amikor a piros alapon fekete pöttyök találhatóak a rovar fedőszárnyán, a másik pedig, amikor fekete alapon piros pöttyös a bogár. 40 évig folyt a kutatás, ezalatt az állatoknak több mint 50 generációját kísérték figyelemmel.

Az országban néhány évtizede a partvidéken még a piros alapon fekete pöttyös egyedek voltak elterjedtek, míg a belső területeken a pirospettyes állatok éltek többen. Ennek oka a két régió közötti hőmérsékletbeli és kis éghajlati eltérés volt. A vizsgálat viszont kimutatta, hogy manapság a partvidékekről a piros alapú bogarak a szárazföld belseje felé terjeszkednek, és egyre többen vannak - természetesen a fekete hátú társaik rovására.

A jelenség valószínűleg a globális felmelegedés számlájára írható: a partvidék megváltozott hőmérséklete, és a napsütéses órák számában bekövetkezett változás miatt az állatok már nem érzik magukat olyan jól a régi helyükön, kénytelenek beljebb húzódni, ott ugyanis (távol a párás tengerparttól) több napsütés, és kissé melegebb is van. A genetikusok viszont még nem tudják pontosan, miért is ez a feltűnő eltérés a kétféle alfaj alapvetően más éghajlati igényeiben.