Bolygónk egyik legnagyobb sós tava néhány éven belül teljesen eltűnhet. A szárazság és az emberi tevékenység rohamosan csökkenti a vízfelszínt.

Az Irán északnyugati részén található Urmia-tó a világ egyik legnagyobb sós tava. Napjainkra azonban a tó vízfelszíne eredeti méretének már mintegy felé elveszette, pár éven belül pedig akár teljesen kiszáradhat. Hasonló sors fenyegeti, mint a Turáni-alföldön fekvő Aral-tavat, amelynek területe néhány évtized alatt tizedére csökkent, a tó két részre szakadt, miután a szovjet vezetés az öntözés érdekében szinte teljesen lecsapolta a tóba ömlő folyókat.

Az Urmia-tó a magasból, feltüntetve a két legnagyobb város is, melyeket híd köt össze.

Az aszályok mellett a legnagyobb gondot az Urmia-tó esetében is az emberi tevékenység jelenti: a tavat tápláló folyók lecsapolása, az intenzív öntözés és a felállított tucatnyi gát. Noha a tó mélysége egykor a 16 méter is elérte, az intenzív párolgás (évente fél-1 méter) következtében jelenleg mindössze 2 métert tesz ki legmélyebb pontján. Ahogy pedig a tó veszít víztömegéből, úgy válik egyre sósabbá és oxigénszegényebbé: míg a '70-es években egy liter tóvízben 80 mg só volt, napjaikra ez a koncentráció megháromszorozódott. Környezetvédők szerint az sem használt, hogy 2008-ban felépült egy út, amely 16,5 km hosszan átszeli a tavat kelet-nyugati irányban Urmia és Tabriz városa között, mert ez gátolja a víz természetes körforgását.

Kristályosodott sótömbök az Urmia-tó partján

A tó kiszáradása nem pusztán idegenforgalmi szempontból hátrányos, de az elszikesedő területről a szél a környező, de akár a több száz kilométerre fekvő farmokra is elhordja a sót, ami csökkenti a föld termőképességét - a vidéken több száz éves hagyománya van az alma-, szőlő-, dió- és mandulatermesztésnek, de híres az innen származó hagyma és burgonya is. A tó zsugorodása nagyban veszélyezteti a helyi ökoszisztémát is - az Urmia-tavat az UNESCO bioszféra rezervátumként tartja számon. A környék mintegy 212 madárfajnak ad otthont, mint a flamingók, az íbiszek, a kanalas gémek, a pelikánok, a sirályok vagy a gólyák, de emellett 7 kétéltű, 41 hüllő- és 27 emlősfaj is él itt. A madarakat az is veszélyezteti, hogy a fő táplálékokul szolgáló apró rákfajta, az Artemia Salina (amit sóféregnek is neveznek) is egyre nehezebben él meg a tóban a víz oxigéntartalmának csökkenése miatt.

2011 tavaszán az iráni kormány akciót indított a tó megmentése érdekében. Felhőmagvasítással kívánják növelni a csapadék mennyiségét, csatornarendszer kiépítésével csökkentenék az öntözéshez elhasznált vízmennyiséget, a vízveszteséget pedig távoli forrásokból, pl. a 700 km-re fekvő Kaszpi-tengerből pótolnák.