A Balti-tenger oxigéntartalma folyamatosan romlik. Előzetes becslések szerint a folyamat egészen 2100-ig folytatódik.

A Balti-tenger oxigéntartalmának ellenőrzése a Svéd Halászati Hatóság és a balti-tengeri akusztikai felméréseket végző társaság, a BIAS közös feladata volt, 2010 végén. A vizsgálatokat a 38.-39. és a 41.-43. héten folytatták.

A svéd meteorológiai szolgálat, az SMHI a köztes időszakban, az elmúlt év 40. hétében saját vizsgálatokat végzett. A svéd meteorológiai szolgálat munkatársai már három éve minden évben elvégzik vizsgálataikat. A saját méréseken kívül a lengyel és a lett hajók mérési adatai is rendelkezésükre állnak, melyek segítségével tovább lehet pontosítani a méréseket.

A 2008-ban és 2009-ben végzett mérések a legalaposabb mérések voltak azok közül, amelyek a Balti-tenger oxigén ellátását vizsgálták. A vizsgálatok 121 állomás adatain alapultak és körülbelül 570 oxigén és hidrogén-szulfid mintát vizsgáltak meg.

Martin Hansson oceanográfus véleménye szerint, a Balti-tenger oxigénellátása a mélyebb rétegekben továbbra is nagyon rossz.

A Balti-tenger mélyebb rétegeinek közel 17 százalékában szinte teljesen hiányzik az oxigén (csak mérgező hidrogén-szulfid van jelen). Ez azt jelenti, hogy a Balti-tenger területének közel 10 százalékában egyáltalán nincs oxigén. Önlantól északra, már a 45 méteres mélységtől kezdve csak hidrogén-szulfid található a vízben. A térségben ilyen oxigénmentes körülményeket ebben a mélységben még sohasem tapasztaltak ezelőtt.

Hipoxia, vagyis teljes oxigénhiány, illetve akut oxigénhiány, vagyis amikor 1 litervízben kevesebb mint 2 ml oxigén van, a Balti-tenger mélyebb rétegeinek 28 százalékát érinti, vagyis a tenger egész területének csaknem 20 százalékát sújtja. Ez a legnagyobb terület, amelyet 1960 és 2010 között valaha is mértek. A tenger délnyugati részén sokkal jobb a helyzet, köszönhetően a kisebb folyóknak, amelyek a Balti-tengerbe ömlenek.

Hipoxiás és akut oxigénhiányos terület a Balti tengeren

Néhány információ a Balti-tengerről

A Balti-tenger területe nagyjából 370 ezer négyzetkilométer. Átlagos mélysége csupán 55 méter, legmélyebb pontja Stockholmtól délre található, ahol a tenger mélysége 459 méter.

Néhány szó a halálzónákról

A tengereken az oxigénhiányos területeket halálzónáknak hívják, mert az ilyen területeken semmilyen élőlény sem képes megélni. Földünkön jelenleg körülbelül 400 ilyen halálzóna létezik, területük Németország terültével megegyező. Kialakulásuk főként az emberi tevékenység következménye. A mezőgazdasági munkálatok során sok műtrágyát használnak fel, amelyek nagy része kimosódik a talajból, és a folyóvizeken keresztül bekerül a tengerekbe. Ez okozza évről évre az egyre nagyobb algavirázást. Az algavirázás utáni bomlási folyamatok elvonják az oxigént a vízből, így az állatok egyre nehezebben jutnak levegőhöz. Ez a folyamat eredményezi az úgynevezett halálzónák kialakulását.