Alaszkai kutatók olyan bójarendszert bocsátanak vízre, amellyel a tengervíz elsavasodását, illetve a pH-érték évszakos ingadozásait követhetik nyomon.

Az Alaszka Fairbanks Egyetem akciójának célja, hogy ezen mérések segítségével megvizsgálják, hogyan befolyásolja a változó klíma az északi vizek pH-értékét. Ilyen mérésekre eddig ugyanis még nem volt példa a magasabb szélességi körök part menti vizeiben.

A világóceán bolygónk legnagyobb természetes szénnyelője, becslések szerint naponta 25 millió tonna szén-dioxidot nyel el. Ahogy a légkörbe egyre több CO2 jut, úgy (egy bizonyos pontig) a tengerek szivacsként szívják magukba a gázmolekulákat, azaz kivonják azokat a légkörből. A CO2 azonban a vizes közegben szénsavvá alakul, és a víz pH-értéke savasabb irányba tolódik el. A megváltozott kémiai összetétel pedig komolyan veszélyeztetheti a tengeri ökoszisztémákat, elsősorban a meszes vázzal rendelkező egyedeket.

A pH-érték egy oldat kémhatását, azaz savasságát vagy lúgosságát fejezi ki. A skála 1-től 14-ig terjed, a 7-es pH jelöli a semleges, az annál kisebb értékek a savas, a nagyobb értékek pedig a lúgos kémhatást. A skála logaritmikus, vagyis az 1-gyel kisebb vagy nagyobb érték tízszeres változást jelent.

Az óceán felszíni vizeinek átlagos pH értéke manapság 8,1 körül alakul, ami 0,1-del kisebb, mint az ipari forradalom előtti időkben volt. Egyes óceánkutatók a 21. század végére további 0,3-es csökkenést prognosztizálnak, ami a jelenleginél háromszor savasabb kémhatást jelentene. Erre az elmúlt 20 millió évben nem volt példa.

Az alaszkai projekt keretében az első bóját áprilisban helyezték ki Seward közelében. Még májusban tervezik a következő vízre bocsátását a Bering-tengeren, majd októberben helyezik ki a harmadik műszert a Chukchi-tengerre. A bóják által gyűjtött, real-time adatok műholdas kapcsolaton keresztül jutnak el a kutatókhoz.

A bójákat horgonyok segítségével rögzítik a tengerfenékhez, így azok mindig ugyanazon területen lebegnek a vízfelszínen. Mindegyik bóján két műszercsoportot helyeztek el. Az egyik a felszíni adatokat rögzíti, úgymint a vízhőmérséklet, a CO2-koncnetráció, sótartalom és a pH-érték, ami a savasságot mutatja. A másikkal a fenék közelében gyűjtik ugyanezen adatokat.

A projekt egyik vezető kutatója, Jeremy Mathis elmondása szerint az alaszkai partok közelében húzódó vizek különösen érzékenyek a víz elsavasodására az itt kialakult egyedi vízkörforgás és az alacsonyabb hőmérsékletek miatt. Ezek ugyanis megnövelik a légkörből a felszíni vizek felé irányuló CO2-transzportot, ezáltal pedig a víz elsavasodásának mértékét is.