A legújabb kutatások szerint a zárt terek levegője, kétszer, vagy akár ötször szennyezettebb is lehet, mint a szabadban belélegzett. Sajnos a beltéri szennyezettség nem feltétlenül az a fajta, amit érzékelni lehet.

A szakemberek évek óta a kültéri levegőszennyezettség egészségkárosító hatásaira koncentrálnak. Csak nemrég fedezték fel, hogy a gyenge beltéri levegőminőség is kockázati tényező a lakosság egészségi állapotára nézve.

Tény, hogy a beltéri szennyezettség az első öt egészségkárosító hatás közé sorolható. A belterek fő szennyezőanyaga a színtelen, szagtalan, radioaktív nemesgáz, a radon, melynek természetes forrása a talajban, kőzetekben található rádium. A radioaktív háttérsugárzás negyven százalékát a radon, és rövid felezési idejű bomlástermékei okozzák. Ezen bomlástermékek megtapadnak a levegőben lebegő aeroszol részecskéken, majd a levegőt belélegezve a tüdő falán. Minél több aeroszol van a levegőben, annál nagyobb lesz a sugárterhelés, így a dohányzás itt is jelentős kockázati tényező, hiszen a dohányfüst aeroszolt juttat a közvetlen környezetünk légterébe. A tüdőrákot okozó tényezők sorában a radon a cigaretta után a második helyen áll.

Otthonainkban a radon koncentráció a ház alatti talajtól, az épület anyagától, szerkezetétől, a háztartási víztől, a légkondicionálók tervezésétől, az időjárástól, illetve a lakók életvitelétől függhet. A repedezett talajból könnyen beszivároghat a radon a lakótérbe a nem megfelelően szigetelt otthonok esetében, illetve az alápincézetlen lakóterek esetében, ahol a szoba aljzata érintkezik a radon forrást jelentő talajjal. A veszély rendszeres szellőztetéssel jelentősen csökkenthető.